Pff... reggelek... 1. fejezet

Kira reggele: 

'Bip-Bip Bip-Bip

-A francba is!! -Idegesen felülök majd a mobilomat a párnám alá dugom és megpróbálom kinyitni a szemem. -Rühellem a szeptember elsejét... -Majd előkotrom a párnák közé rejtett telefont és kinyomom az ébresztőt. 

Atomkócos hajjal kimegyek a nappali és elvetődöm a kanapén. 

-Szia picikém hogy vagy? -Hallom meg apu hangját.

-Szerinted?! -Felülök majd megölelem és kaja után nézek. 

-Bevigyelek? 

-Igen, lécci. Hulla vagyok. -Erre csak egy halk nevetést kapok. Ahogy lenni szokott, ettem majd be a fürdőszobába utána öltözködés (mondjuk most egyértelmű volt a fekete short és a blúz) és végül pár kiegészítő. Ahogy felkaptam a kis táskámat (hisz csak OF óránk lesz) hirtelen elkapott a félelem... mi van, ha a legjobb barátaim akikkel amúgy néha találkoztam nyáron, most megváltoztak? Vagy az osztály többi tagja? Jön-e új gyerek vagy tanár? Pár másodpercig haboztam majd mély levegőt véve kiléptem a kapun apa után. 

Emma reggele:

-Emmaaaa! Kelj fel suliiii! 

-Nem érdeklekl... -Beszélek a párnámba. 

-Emma! -Áll meg anya az ajtómban. 

-Hm? -Nyögöm még mindig a párna felé nézve. 

-Minden ünnepségről elkésel! KELJ FEL!

-Jól van nyugi. -Ülök fel majd egy nagyot ásítok. Anyu még valamit dörmög majd a húgom szobájához lép. Lassan és kicsit dühösen lépdelek be a fürdőbe majd amikor a tükörbe nézek... szó szerint megijedtem magamtól. Még néhányszor hátra-hátra pillantottam, hátha nem is én voltam az a lény a tükörben... de sajnos egyedül voltam. Megmostam az arcomat és kifésültem a hajam. Felöltöztem az átlagos éveleji ünneplőmbe és lesétáltam a konyhába. 

-Sziasztok! -Köszönök az egész családnak, akik látszólag még fáradtabbak, mint én. -Mi a reggeli? Leülök a székembe és érdeklődve nézek apura.

-Basszus! Tudtam, hogy valamit elfelejtettem! 

-Na neeee... nem vettél SEMMIT?! 

-De... WC papírt...

-Istenem apúúú! Felugrok a helyemről a vállamra csapom a táskámat és kilépek az ajtón. -Sziasztok elmentem a SULIBA ahol remélem van KAJA! Amikor kinyitottam a kaput elfogott egy irtó fura érzés... vártam a sulit...

Bori reggele:

Ahogy eddig is a bátyám keltett fel és természetesen sorba kellett állnom a fürdő előtt. 

-Anya te mikor mész? 

-Csak 10-kor. De nem leszek itthon amikor haza jössz.

-Oksa. 

-Ebben akarsz menni? -Néz rám anyu olyan igazai 'mi a franc? nézéssel.

-Mért nem jó?

-Bori! Ez egy fehér póló és egy farmer! Kérlek vegyél fel egy blúzt. 

-Ahh, megyek! -Visszadöcögök a szobámba (amiben együtt vagyok a bátyámmal és a nővéremmel, hiába a panel nem mindig jó...) "Miután megfelelő" ruhát vettem fel és ettem elindultam a nővéremmel (Zsófival) a suli felé. 

Réka reggele: 

-Andris! Nem mehetsz be motorral az iskolába! Annyi kocsi van ilyenkor kint NEM ÉS KÉSZ!

-Anyaaaa! 18 éves vagyok!

-És? 

-Jó reggelt! -Állok meg a nappali közepén.

-Csá hugi.

-Rékus! Hányra is kell menned?

-Nyolcra.

-Bevigyelek? 

-Jól jönne. Köszi. -Ezzel kiléptem a szobából és hagytam, hogy a bátyám és anya tovább vitázzanak. Épphogy beléptem a fürdőszobába máris kopogtak. 

-Vagyok!

-Istenem Réka! Siess már! 

-Mész a francba Martin! -Annyira idegesítőek ilyenkor a bátyáim, amikor egy tárgynak vesznek. Anyu persze ezeket nem látja, hisz ő is készül suliba, mivel tanár. Miután jó lassan megfésülködtem és fogat mostam kiléptem és elindultam a kocsi felé. Anyu már bent ült így elég hamar elindultuk. 

Szilvi reggele: 

Mint mindig én keltem a leghamarabb és csinálhattam meg az öcsémnek és a nővéremnek a tízórait. Kár volt pont ezt elvállalnom. Anyuék korán elmennek, így szinte mindig hárman vagyunk itthon reggel. Amikor kész lettem a szendvicsekkel, letusoltam és megcsináltam a hajam. Belebújtam a pörgős szoknyámba és felkeltettem Csabit az öcsémet, aki ennek nem nagyon örült.

-Hagyjál már Szilva! 

-Csabi lécci ne csinálj jelenetet! Kelj fel! -Hirtelen ötlettől vezérelme becsaptam az ajtót amitől rögtön felugrott. -Ezt a módszert máskor is fogom alkalmazni! -Kimegyek az ajtón és bevárom az öcsémet aki mért is sietne? Hisz tökre fölösleges időben beérni! 

-Milyen szenyót csináltál?

-Csak szalámi volt itthon.

-Nem gond...

-Reméltem! 

Alíz reggele:

A nővérem éles sikítására kelt fel az egész család... merthogy ő elhatározta, hogy hamarabb lelép, így a pasijával mehetnek suliba. Csak a hajvasaló sikerült túl forróra. 

-Basszus ilyen nincs! -Ugrok ki az ágyamból. -LEHETNE HALKABBAN?! -Üvöltök, majd lemegyek a nappaliba és megkeresem a tegnap összepakolt táskámat. Lecsekkoltam, hogy minden benne van-e és utána felöltöztem. Reggeli közben azt hallgattam, ahogy anya hegyi beszédet tart a nővéremnek a hazudozásról. 

-Anyu én tényleg csak azt akartam, hogy még ezt a reggelt együtt tölthessük... utána annyit kell majd tanulnom.

-Persze-persze... csak azért mentegetőzöl mert lebuktál! -Mondom két falat között.

-Olyan hülye vagy! -Megissza a teáját és jó hangosan becsapja az ajtót ezzel finoman jelezve, hogy elment.

-Mért gonoszkodsz a nővéreddel?

-Mert reggel van és az első suli nap! -Majd én is felállok az asztalól egy utolsó hajellenőrzés a tükörben majd én is elindulok a suli felé.