Az ünnepség 2. fejezet

-Bori! -Ordítok az út túl oldalán sétáló rég nem látott barátomra.

-Alíz! -Int felém. -Hogy, hogy erre jössz? Egyedül?

-Családi balhé... a nővérem átment ideges szerelmesbe... 

-Elképesztő... milyen volt a nyár?

-Menő... voltunk görögbe és elmentünk gokartozni is. Ti?

-Mi Rómába mentünk, meg Zsófi csinált hennát, nézd! -Feltűrte a blúza ujját és egy állati menő 'Football felirat volt a csuklóján.

-Jó lett, ügyes a nővéred.

-Köszi... Hogy bírod ki hosszú nadrágba? -Néz rám rémült szemekkel.

-Nehezen! -Nevetünk, majd a suli kapunál hirtelen megtorpanunk. Körülnézek majd belépek és Bori követ.

-Olyan furcsa, hogy újra suli... és hogy nyolcadik... 

-Furcsa? Ijesztő... -Újra nevetünk, de amikor az aulába érünk elhalkulunk és üveges tekintettel nézünk fel az osztályunk ajtajára. Ahogy megyünk a lépcsőn valami kicsi ugrik neki a hátamnak. 

-Alíííz! -Hangzik fel Kira hangja.

-Kira?! -Fordulok meg. -Semmit se nőttél! -Nem hagyhattam ki. Kira a legkisebb hatunk közül, és most se lett nagyobb.

-Haggyál már! Nekem legalább nem kell Zoli bával táncolnom a jótékonyságin!

-Hé ki mondta, hogy a fiúk nem nőttek meg?

-Reménykedj csak... -Már jól ismert gúnyos vigyorával együtt léptünk be a terembe. 

-Amúgy hogy vagytok? -Lép közelebb Borihoz.

-Jól, nézd! -Kira is ájuldozott egy sort a hennától majd leültünk pont ugyan úgy, mint tavaly. Bori és Kira az utolsó előtti padba az ajtó felől előttük én, mellettem Anna (a 'manga(!!) csaj) a középső padsor második padjában Szilvi és Réka előttük Emma és mellette Petra, az a lány aki mindig csendben van, kész a házija, alig vannak barátai és akit úgy lehet irányítani, mint egy kutyát... Az ablak felőli padsor a fiúké és az osztály idegesítő, lusta csajáé Stefié... az ajtó felőli padsorban is egy fiú ül Marci, aki egész alsóban nyominak számított, mondjuk most se más... de lehet vele beszélgetni,

ha akar nagyon jó dogákat ír, szóval egy átlag csendes srác. Már szinte mindenki megjött és lassan már a székeket is ki visszük, de Emma még sehol...

-Kira! -Áll meg Szilvi Kira padja mellett.

-Szia Szilvim, mizu? -Kira szokásosan felül a padra és a régi ütött-kopott összefirkált kulacsával játszik. 

-Nem sok, jó volt Horvátország?

-Húú, hallod olyan szép volt! Pont egy kalózvárra nézett az erkélyünk, és voltunk egy lakatlan szigeten is! Ti... várj tudom! -Látszólag nagyon gondolkozott Kira, hogy milyen képet töltött fel Szilvi facebookra. -Meg van! Velencébe voltatok! Na, milyen volt?

-Csodás, olyan finomakat ettünk, meg mindenki tök vicces volt! 

-Menő. -Szólalok meg, majd Szilvi mellé léptem.

-Ti merre a voltatok? 

-Hát én a görög tengerparton süttettem a hasam! És voltunk búvárkodni!

-Állat! Mi annyit gondoláztunk, megunhatatlan! Bori? 

-Hm? Ja... Rómába voltunk... a Colosseum valami állat! Nem hittem volna, hogy ENNYIRE nagy!
Ezen mindannyian elkezdtünk nevetni, és ekkor Réka is megállt mellettünk. 

-Hello emberek! Emma?

-Szia! Ööö... nem tudom, de... öt perc és állítólag kezdődik az évnyitó, szerintem pakoljunk ki.

-Oks. -Szólalok meg és felemelem a székem. -Megint voltatok Bulgáriába Réka? 

-Aham. A bátyám sikeresen be is csajozott. 

-Igen, leszek a koszorúslány nyugi! 

-Mi? Mész a francba! -Nevetünk miközben lerakjuk a székeket a korláthoz. 

-Apukáddal Balatonon voltatok? 

-Igen, és unokatesóimmal pedig Törökországba.

-Meg a nagyiddal nem?

-Igen, tudod ami tavaly is volt, nagyim volt munkahelye csinálja az utat.

-Ühüm. -Még beszélgettünk pár sort majd Kira ideges hangon áll fel. 

-Olyan nincs, hogy még mindig nem ért be Emma.

-Hagyd már! Majd bejön... az is lehet, hogy beteg...

-Ja, biztos rühes! -Nevet fel Bori. 

-Barmom. -Zárja rövidre Kira a beszélgetést és visszaül. Felhangzik a Himnusz és ekkor lép mellém Emma. Ránézek, majd inkább a bambulást választom és egyenes állok. Hallom ahogy próbál normálisan levegőt venni, de nem megy neki... futott? Miután leültük és az elsősök valami verset mondtak Emma felé fordultam és elkezdtem kérdezgetni. 

-Miért késtél?

-Nem volt otthon kaja így hamarabb mentem el otthonról, és úgy döntöttem elmegyek a pékségbe venni valamit. 

-Aha... és?

-És elnéztem az időt így bóklásztam egy kicsit... 

-Ügyes! -Megveregetem a vállát és halkan tapsolni kezdek, mire mindeni elkezd. Ijedten nézek fel, csak percek múlva esett le, hogy épp befejezték a törpik a verset. -Alig bírtuk ki röhögés nélkül Emmával, majd mindannyian megkomolyodunk amikor a diri lép fel a színpadra és... valaki...

-Kedves diákok, kollégák. Iskolánk a mellett, hogy óriási felújításon ment át, az iskola történetében először egy diplomázó jövőbeli kollégát is betanít! Ő Szalay Ferenc, aki történelem és testnevelés szakon fog végezi. -Mosolyogva bólogat a zselézett hajú srác. 

-Te, neked nem ismerős? -Hajol az arcomba Bori.

-De... nem ez volt a kajakos csávó? Tudod sulinapon?

-Tényleg...

-Mizu? -Mászik Emma is közelebb.

-Ez nem a kajakos emberke? -Nézek rá.

-De... nem gondoltam volna, hogy tanár... -Felnézek és látom, hogy Réka, Kira és Szilvi is összedugott fejekkel nézegetik a srácot (Ehh, Feri bácsit...) 

A gyatra taps ébresztett fel a bambulásból, ami azt jelentette, hogy hivatalosan is 10 hónap letöltendőt kaptunk... tapsolok párat, majd felállok és visszaviszem a széket a terembe.

Pff... reggelek... 1. fejezet

Kira reggele: 

'Bip-Bip Bip-Bip

-A francba is!! -Idegesen felülök majd a mobilomat a párnám alá dugom és megpróbálom kinyitni a szemem. -Rühellem a szeptember elsejét... -Majd előkotrom a párnák közé rejtett telefont és kinyomom az ébresztőt. 

Atomkócos hajjal kimegyek a nappali és elvetődöm a kanapén. 

-Szia picikém hogy vagy? -Hallom meg apu hangját.

-Szerinted?! -Felülök majd megölelem és kaja után nézek. 

-Bevigyelek? 

-Igen, lécci. Hulla vagyok. -Erre csak egy halk nevetést kapok. Ahogy lenni szokott, ettem majd be a fürdőszobába utána öltözködés (mondjuk most egyértelmű volt a fekete short és a blúz) és végül pár kiegészítő. Ahogy felkaptam a kis táskámat (hisz csak OF óránk lesz) hirtelen elkapott a félelem... mi van, ha a legjobb barátaim akikkel amúgy néha találkoztam nyáron, most megváltoztak? Vagy az osztály többi tagja? Jön-e új gyerek vagy tanár? Pár másodpercig haboztam majd mély levegőt véve kiléptem a kapun apa után. 

Emma reggele:

-Emmaaaa! Kelj fel suliiii! 

-Nem érdeklekl... -Beszélek a párnámba. 

-Emma! -Áll meg anya az ajtómban. 

-Hm? -Nyögöm még mindig a párna felé nézve. 

-Minden ünnepségről elkésel! KELJ FEL!

-Jól van nyugi. -Ülök fel majd egy nagyot ásítok. Anyu még valamit dörmög majd a húgom szobájához lép. Lassan és kicsit dühösen lépdelek be a fürdőbe majd amikor a tükörbe nézek... szó szerint megijedtem magamtól. Még néhányszor hátra-hátra pillantottam, hátha nem is én voltam az a lény a tükörben... de sajnos egyedül voltam. Megmostam az arcomat és kifésültem a hajam. Felöltöztem az átlagos éveleji ünneplőmbe és lesétáltam a konyhába. 

-Sziasztok! -Köszönök az egész családnak, akik látszólag még fáradtabbak, mint én. -Mi a reggeli? Leülök a székembe és érdeklődve nézek apura.

-Basszus! Tudtam, hogy valamit elfelejtettem! 

-Na neeee... nem vettél SEMMIT?! 

-De... WC papírt...

-Istenem apúúú! Felugrok a helyemről a vállamra csapom a táskámat és kilépek az ajtón. -Sziasztok elmentem a SULIBA ahol remélem van KAJA! Amikor kinyitottam a kaput elfogott egy irtó fura érzés... vártam a sulit...

Bori reggele:

Ahogy eddig is a bátyám keltett fel és természetesen sorba kellett állnom a fürdő előtt. 

-Anya te mikor mész? 

-Csak 10-kor. De nem leszek itthon amikor haza jössz.

-Oksa. 

-Ebben akarsz menni? -Néz rám anyu olyan igazai 'mi a franc? nézéssel.

-Mért nem jó?

-Bori! Ez egy fehér póló és egy farmer! Kérlek vegyél fel egy blúzt. 

-Ahh, megyek! -Visszadöcögök a szobámba (amiben együtt vagyok a bátyámmal és a nővéremmel, hiába a panel nem mindig jó...) "Miután megfelelő" ruhát vettem fel és ettem elindultam a nővéremmel (Zsófival) a suli felé. 

Réka reggele: 

-Andris! Nem mehetsz be motorral az iskolába! Annyi kocsi van ilyenkor kint NEM ÉS KÉSZ!

-Anyaaaa! 18 éves vagyok!

-És? 

-Jó reggelt! -Állok meg a nappali közepén.

-Csá hugi.

-Rékus! Hányra is kell menned?

-Nyolcra.

-Bevigyelek? 

-Jól jönne. Köszi. -Ezzel kiléptem a szobából és hagytam, hogy a bátyám és anya tovább vitázzanak. Épphogy beléptem a fürdőszobába máris kopogtak. 

-Vagyok!

-Istenem Réka! Siess már! 

-Mész a francba Martin! -Annyira idegesítőek ilyenkor a bátyáim, amikor egy tárgynak vesznek. Anyu persze ezeket nem látja, hisz ő is készül suliba, mivel tanár. Miután jó lassan megfésülködtem és fogat mostam kiléptem és elindultam a kocsi felé. Anyu már bent ült így elég hamar elindultuk. 

Szilvi reggele: 

Mint mindig én keltem a leghamarabb és csinálhattam meg az öcsémnek és a nővéremnek a tízórait. Kár volt pont ezt elvállalnom. Anyuék korán elmennek, így szinte mindig hárman vagyunk itthon reggel. Amikor kész lettem a szendvicsekkel, letusoltam és megcsináltam a hajam. Belebújtam a pörgős szoknyámba és felkeltettem Csabit az öcsémet, aki ennek nem nagyon örült.

-Hagyjál már Szilva! 

-Csabi lécci ne csinálj jelenetet! Kelj fel! -Hirtelen ötlettől vezérelme becsaptam az ajtót amitől rögtön felugrott. -Ezt a módszert máskor is fogom alkalmazni! -Kimegyek az ajtón és bevárom az öcsémet aki mért is sietne? Hisz tökre fölösleges időben beérni! 

-Milyen szenyót csináltál?

-Csak szalámi volt itthon.

-Nem gond...

-Reméltem! 

Alíz reggele:

A nővérem éles sikítására kelt fel az egész család... merthogy ő elhatározta, hogy hamarabb lelép, így a pasijával mehetnek suliba. Csak a hajvasaló sikerült túl forróra. 

-Basszus ilyen nincs! -Ugrok ki az ágyamból. -LEHETNE HALKABBAN?! -Üvöltök, majd lemegyek a nappaliba és megkeresem a tegnap összepakolt táskámat. Lecsekkoltam, hogy minden benne van-e és utána felöltöztem. Reggeli közben azt hallgattam, ahogy anya hegyi beszédet tart a nővéremnek a hazudozásról. 

-Anyu én tényleg csak azt akartam, hogy még ezt a reggelt együtt tölthessük... utána annyit kell majd tanulnom.

-Persze-persze... csak azért mentegetőzöl mert lebuktál! -Mondom két falat között.

-Olyan hülye vagy! -Megissza a teáját és jó hangosan becsapja az ajtót ezzel finoman jelezve, hogy elment.

-Mért gonoszkodsz a nővéreddel?

-Mert reggel van és az első suli nap! -Majd én is felállok az asztalól egy utolsó hajellenőrzés a tükörben majd én is elindulok a suli felé.

Prológus

Ez a történet pár 14 éves lányról fog szólni, akik eléggé ki tudnak lógni a sorból, ha az kell. A hat lány egyike se túl érzelgős. Persze a többi emberrel teljesen máshogy viselkednek, állítólag jobban... de mégis van valami bennük ami miatt már három éve sértetlen a barátság. A lányok nagyon különbözőek, például ott van
Emma aki mindig a kiválóságra törekszik, sportos és nagyon okos.
 Kira aki egy szélvész ember, sose tudja megállni, hogy ne üsse bele az orrát mindenbe.
Szilvi aki megint elég maximalista, de ha nyugi van ő a legőrültebb, fárasztó és szeretni való teremtés.
Alíz a 'laza csaj, magas és minden sportban fergeteges a tanulás iránt már nem nagyon érdeklődik, de vele született tehetsége miatt, sose romlik le 3 alá az átlaga.
Réka a legújabb tag. Ő is nagyon sportos alkat, de e mellett egy igazi matek zseni.
Bori, na ő egy kicsit különc. Mindene a mozgás él-hal az állatokért, de szörnyen lusta.
A lányok focizni is járnak, méghozzá egy csapatba. Az edzőjük egy nagyon kedves családos ember, mindig erőt ad... olyan, mint egy barát.

Emma: Szereti a: lovakat, a focit, törit és a könyveket.
             Vágya: hogy megfeleljen a szüleinek, leginkább történész lenne.

Kira: Szereti: a természetet, a könyveket, a bioszt és a foci/lovaglás a mindene.
          Vágya: hogy egyszer tanár lehessen és végre felnőjön.

Szilvi: Szereti: a felfordulást, a társaságot.
            Vágya: hát... óvónéni szeretne lenni, de ez egyáltalán nem célja, csak vágya.

Alíz: Szereti: a sportokat, a filmeket és mindent ami csoportos.
          Vágya: hogy rendőr legyen.

Réka: Szereti: a nehéz feladatokat, a focit és a kézműves dolgokat.
           Vágya: hát igazából még nincs... ötöst kapni a kövi matek dogára

Bori: Szereti: a barátit, a focit/kosárt, rajzolni
          Vágya: hogy rendőr legyen.